Courtney Burke
2018.szeptember 12.
itt ülök vasárnap este, amikor megkezdődik a Nemzeti öngyilkossági megelőzési hét. Arra gondolok, hogy néhány nap múlva visszatérek az útra a második send Silence csomagoló turnémon. A hátizsákok személyes történeteire gondolok, az 350 arcokra, amelyeket magammal hordok, minden nap minden másodpercében. Olyan arcok, amelyek egy olyan történethez kapcsolódnak, amely sokkal másképp végződhetett volna, ha az emberek úgy döntöttek, hogy korábban elkezdenek beszélni., A közelgő turné várakozása miatt kicsit nehéznek érzem magam, de látom a gyönyörű arcokat azokon a hátizsákokon, látom az arcukat, és előre tolnak.
emlékszem egy olyan időre, amikor én is úgy éreztem, hogy nem tudok tovább menni. Az öngyilkossági gondolatok elterjedtek, és úgy gondoltam, hogy a saját életem befejezése lenne a válasz. Néhány héttel ezelőtt, miközben a repülőn egészen a skydive – ig, gondoltam magamra az összes papírmunkáról, amelyet aláírtam, elismerve, hogy mit fogok tenni, halálomhoz vezethet. Arra gondoltam, hogy sok éven át nem akartam többet, mint meghalni., És ahogy felszálltunk a levegőbe, ahogy arra készültem, hogy leugrok a gépről, arra gondoltam, hogy nem akarok mást, mint élni. Arra gondoltam, hogy szerelmes vagyok az életbe. Aztán repültem.
a továbbélés okai:
- a személyével való kacagás és az asztalhoz üt, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni a nevetést. Nem tudod, mi olyan vicces azon kívül, hogy a személyeid nevetnek, és ez olyan, mint, kérlek, ne nézz rám, mert annyira nevetek, hogy fáj. KÉRLEK, NE NÉZZ RÁM!,
- a felhatalmazás pillanata, amikor megnyílik az utazásról, valamint mások csepegtető hatásáról, akik ugyanezt teszik.
- a kis unokatestvéreid arcának megjelenése, amikor a szemük kigyullad, egy olyan játékot játszik, amelyet szeretnek.
- a hegy tetején lévő nézet, amely félelmet kelt a saját létezésedtől – olyan nézetet, amelyet nem látott volna, ha elment volna.
három évvel ezelőtt beismertem magam egy pszichiátriai kórházba egy közeli öngyilkossági kísérlet miatt. És ma elmondhatom-annyira örülök, hogy maradtam.
a történet még nem ért véget.