az 1948-as Arab-izraeli háború akkor tört ki, amikor öt Arab nemzet megszállta a korábbi Palesztin mandátum területét közvetlenül az Izrael állam függetlenségének 1948.május 14-i bejelentését követően. 1947-ben, majd 1948.május 14-én az Egyesült Államok felajánlotta az Izraeli Ideiglenes Kormány de facto elismerését, de a háború alatt az Egyesült Államok fegyverembargót tartott fenn minden harcos ellen.,
November 29-én, 1947-ben, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elfogadta 181 (úgy is ismert, mint a Partíció Felbontás), hogy osszuk Nagy-Britannia egykori Palesztin mandátum a Zsidó, Arab államok Május 1948. Az állásfoglalás szerint a Jeruzsálemet körülvevő vallási jelentőségű terület továbbra is az ENSZ által irányított nemzetközi ellenőrzés alatt áll., A palesztin arabok nem ismerték el ezt az elrendezést, amelyet a zsidók számára kedvezőnek és igazságtalannak tartottak az Arab lakosság számára, amely a partíció alatt zsidó területen maradna. Az Egyesült Államok középutat keresett az ENSZ határozatának támogatásával, de szorgalmazta az arabok és a Közel-Keleti zsidók közötti tárgyalásokat is.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete állásfoglalása konfliktust váltott ki Palesztinán belüli zsidó és Arab csoportok között., A harcok a palesztin arabok szabálytalan csoportjainak támadásaival kezdődtek, amelyeket az Arab Felszabadítási Hadsereg helyi egységeihez csatoltak, Palesztina és a szomszédos Arab országok önkénteseiből. Ezek a csoportok támadást indítottak a zsidó városok, települések és fegyveres erők ellen. A zsidó erőket a Haganah, a Palesztin zsidó közösség földalatti milíciája, valamint két kisebb rendhagyó csoport, az Irgun és a LEHI alkotta. Az arabok célja kezdetben az volt, hogy blokkolják a partíciós határozatot, és megakadályozzák a zsidó állam létrehozását., A zsidók viszont remélték, hogy átveszik az irányítást a partíciós terv alapján számukra kijelölt terület felett.
miután Izrael 1948.május 14-én kikiáltotta függetlenségét, a harcok fokozódtak, amikor más Arab erők csatlakoztak a Palesztin Arabokhoz a korábbi Palesztin mandátum területén. Május 14-én előestéjén az arabok légi támadást indítottak Tel Aviv ellen, amelyet az izraeliek ellenálltak. Ezt az akciót követte a volt Palesztin mandátum inváziója Libanonból, Szíriából, Irakból és Egyiptomból., Szaúd-Arábia küldött egy alakzatot, amely az egyiptomi parancsnokság alatt harcolt. A Transjordanból kiképzett brit erők végül beavatkoztak a konfliktusba, de csak azokon a területeken, amelyeket az ENSZ partíciós terve és Jeruzsálem corpus separatum keretében az Arab állam részeként jelöltek ki. A feszült korai harcok után az izraeli erők, amelyek most közös parancsnokság alatt állnak, képesek voltak megszerezni a támadást.
bár az ENSZ a konfliktus idején két tűzszünetet kötött, a harcok 1949-ben folytatódtak. Izrael és az Arab államok csak februárban kötöttek hivatalos fegyverszüneti megállapodást., Izrael és Egyiptom, Libanon, Transzjordán és Szíria szomszédos államai közötti külön megállapodások értelmében ezek a határ menti nemzetek megállapodtak a hivatalos fegyverszüneti vonalról. Izrael az ENSZ 1947-es határozata alapján kapott olyan területet, amelyet korábban Palesztin araboknak adtak. Egyiptom és Jordánia megtartotta az ellenőrzést a Gázai övezet, illetve Ciszjordánia felett. Ezek a fegyverszüneti vonalak 1967-ig tartottak., Az Egyesült Államok nem vett részt közvetlenül a fegyverszüneti tárgyalásokon, de remélte, hogy a Közel-Keleti instabilitás nem zavarja a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nemzetközi hatalmi egyensúlyt.