Korán múlt szombaton egy csoport főleg Afro-Amerikai gyermekek, a klub ihlette a speedskater Shani Davis gyűlt össze, hogy nézni egy nő, aki egyszer már a helyére versenyző az Olimpián. Félúton a világ, Maame Biney mosolygott, ahogy siklott a kiindulási vonal az első 1500m hő.
“ott van” – kiáltotta egy gyermek a Fort Dupont Ice arénában felállított televízió előtt., – Látom őt-kiáltotta egy másik.
Ezek a gyerekek a folyosón és Biney, akik egy évtizeddel ezelőtt tanultak meg korcsolyázni ugyanabban a szombat reggeli klubban, Davis öröksége. Davis, az ötszörös afroamerikai olimpikon pénteken versenyezhet Utoljára olimpián, amikor 1000 méteren versenyez a Pyeongchang Gangeung Ovalban. Sokak számára ő a legellentmondásosabb amerikai sportoló ezeken a játékokon, az az ember, aki nem volt hajlandó részt venni a nyitó ünnepségeken, miután elvesztette az érmedobást, hogy meghatározza az amerikai zászló hordozóját, egy olyan döntést, amelyre “szégyennek” nevezték.,”
de Davis is az egyik legfontosabb amerikai ezen olimpián, az első fekete sportoló, aki egyéni aranyérmet nyert a téli játékokon, amikor 2006-ban Torinóban megnyerte az 1000m-et, ezt a bravúrt négy évvel később megismételte Vancouverben. A Fort Dupont Jégpavilonban pedig hős.
miután Davis bekerült az amerikai csapatba a 2002-es Salt Lake City-i olimpián, két gyermek a többnyire afroamerikai környéken, Fort Dupont közelében megkérdezte a szüleiket, hogy tanulhatnak-e speedskating-t., A szülők sürgették a pálya vezetőit, hogy találjanak időt a gyerekeiknek, végül Nathaniel Mills – az amerikai gyorskorcsolyázó csapat háromszoros olimpiai és egykori kapitánya-segítségét kérték. Mills, aki a Washington külvárosában nőtt fel, és aki a Georgetown Egyetem jogi iskoláját fejezte be, a DC-ICE-t azzal kezdte, hogy meggyőzte a jégpálya vezetőit, hogy minden szombaton 7 órás helyet adjanak neki.,
Hamarosan több gyerek jött és DC-jég, (a jég áll a belvárosi izgalom) lett lámpatest a jégpálya, amely ül egy kis dombon, és lenyűgöző kilátás nyílik az amerikai Capitol dome és a Washington emlékmű. Bár Davis Chicagóból, Wisconsinból és Utahból érkezik, rendszeres tagja annak a klubnak, amelyet inspirált, gyakran jön Washingtonba, hogy beszéljen a korcsolyázókkal, vagy Skype-on hívja fel a támogatást.
bárki, aki bármikor részt vett a DC-ICE-ben, Davis története van.,
Jean Paul Dias, aki 2006-2009 között ezen a szombat reggelen Biney mellett korcsolyázott, emlékszik arra a napra, amikor Davis nem sokkal azután látogatott el, hogy megnyerte első aranyát Torinóban. Davis átadta neki az érmet, hagyta, hogy tartsa, érezve hatalmas súlyát. Abban a pillanatban Dias, egy szenegáli politikus fia, aki korai éveit Afrika és Washington között töltötte, nem akart többet, mint magának nyerni.
“ő csak nagyon le a földre,” Dias, most 17 és egy edző DC-ICE, mondta, mint a gyerekek sorakoznak nézni Biney.,
egy másik edző, Suliman Abdullah, a Columbia Egyetem hallgatója emlékszik arra az időre, amikor Davis megjelent egy nyári eseményre, amelyet Mills a DC Armory-ban futott. Ahelyett, hogy görkorcsolyát viselne, mint mindenki más, négy kerékkel görkorcsolyázott. Mindenki nevetett.
“azt hiszem, ő fenntartva, és több magának, amíg az emberek megismerni őt,” Abdullah mondta. “Kedves ember, egyáltalán nem ellentmondásos.,”
majd megismételte a leckét, amelyet Davis adott nekik minden alkalommal, amikor meglátogatja a DC-ICE-T, vagy Skype-on felhívja: “Korcsolyázz tovább, és emlékezz az olimpiai értékekre: öröm, boldogság, erőfeszítés és kitartás.”
talán nem hangzik túl sokat, egy szombat reggeli korcsolyázó klub. DC-ICE soha nem volt hatalmas., Hét óra van a hétvége elején, és lehet, hogy csak 10 korcsolyázók, akik megjelennek, hogy helyezze a kis gumi körök a jégpálya alkotnak egy rövid pályás speedskating természetesen. Délkelet-DC, ahol, Fort Dupont található, egy erősen fekete környéken, távol a gazdasági fellendülés, amely visszhangzott a belváros és mélyen sok a külvárosokban. A gyerekek, akik ide jönnek, azért jönnek, hogy kipróbáljanak valami mást, hogy különlegessé tegyék magukat.
Biney és apja, Kweku csak nemrég költöztek az Egyesült Államokba Ghánából, amikor csatlakozott a DC-ICE-hez., Abdullah, majd alig egy tinédzser, segített neki a pálya körül, tanította neki, hogy tartsa az egyensúlyt, majd végül, hogyan kell crouch és verseny. Néhány éven belül, ő nőtt, hogy gyors, száguldó a jég körül, hogy Kweku költözött neki egy napi program a külvárosokban. Ez történik a DC-ICE legjobb korcsolyázóival. Elérnek egy pontot, ahol a szombat reggeli klub nem elég, ha akarnak maradni speekskating szükségük van valami nagyobb. De ez a DC-ICE lényege., Az ötlet az, hogy olyan gyerekeket adjunk, akiket talán soha nem érdekelt a speedskating, akik talán soha nem vettek fel sportot, esélyt a növekedésre.
Dias, aki 2010-ben visszatért Szenegálba, kiesett az afrikai gyorskorcsolyázásból, ideje nagy részét focizással töltötte. Tavaly költözött vissza DC-be, hogy befejezze az utolsó két év középiskoláját az Egyesült Államokban, és azonnal visszatért a sporthoz, amelyet elmulasztott., Az álma, hogy olimpikon legyen, mint Davis vagy Biney, eltűnt, de úgy találta, hogy a szombatokból származó tanulságok megmaradtak – a korai megjelenés fegyelme, az idősebb gyerekek legyőzésének kitartása a versenyeken, valamint az elszántság, hogy elsajátítsák mesterségét.
amikor tavaly ősszel a Washington ‘ s Wilson Gimnáziumban futballozott, az edzők a kidudorodó lábizmaira néztek, és megkérdezték, hogy valaha focizott-e. Nemet mondott. De ő volt a tökéletes labdarúgó test mondták. Hogyan építette? “Speedskating,” azt mondta, kuncogva a memória.,
Mills, az egykori olimpikon, aki még mindig DC-ICE-T vezet, vonakodott beszélni Davisről ezen olimpia alatt. Davis-szel közel állnak egymáshoz, és nem szereti, ahogy Davist sullennek, petulánsnak és elkényeztetettnek ábrázolják. Ez történt korábban is, más olimpián is, és tudja, hogy Davis közképe rossz, nem olyan, mint az, akit ismer. Évekkel ezelőtt, mielőtt Davis aranyat nyert Torinóban, Mills egy másik Davis – vitával foglalkozott-amelyben a korcsolyázó azt mondta, hogy nem akar példakép lenni: “nem sétálok tojáshéjon” – mondta Davis.,
“Ez az ő ajándéka, ez a hivatása – kapcsolatba lépni a marginalizált fiatalokkal” – mondta Mills akkor. “Mélyen, mélyen kapcsolódik ezekhez a gyerekekhez. Humanitárius. Olyan ember, aki beszél a társadalmi igazságtalansággal, és olyan módon fogalmazza meg, ahogyan azt kevés sportoló meri.”
Most, amikor Davis versenyez az olimpia végső idejéért, a történet rossz. A férfi, akinek Olimpiai hősnek kellene lennie, még mindig fejrázkódást és frusztrált morgásokat rajzol., Mindig is egy privát csillag, bizalmatlan az amerikai média, így kevesen tudják, mit jelent.
, de a célpontja jóval nagyobb, mint öt Olimpia és két aranyérem. Maame Biney, egy emelkedő amerikai csillag. A címe Jean Paul Dias. Ő eléri Suliman Abdullah. Ő eléri a kis klub, amely még mindig találkozik minden szombaton a jégpálya a domb délkeleti DC, ahol az utolsó szó az emberek használják leírni Shani Davis ellentmondásos.,
- Share on Facebook
- Share on Twitter
- Megosztás e-mailben
- Share on LinkedIn
- Share on Pinterest
- Share on WhatsApp
- Share on Messenger